Comments on: Napkelte és napnyugta

By: zsenge, a házigazda

zsenge, a házigazda — Mon, 02 Apr 2007 21:35:05 +0000

Dolgozom a következőn, türelem - érkezik a folytatás hamarosan

By: Márta

Márta — Fri, 30 Mar 2007 22:53:39 +0000

Kuss-vége, nem nézünk több filmet?

By: zsenge, a házigazda

zsenge, a házigazda — Mon, 26 Mar 2007 08:29:04 +0000

A hétvégén újranéztem a szóbanforgó opuszokat, és pontosítom a véleményemet: a második film (Before sunset) egyszerűen remekmű. Minden egyes gesztus és szituáció a helyén van, és a legapróbb rezdülésnek is súlya van. Az első film viszont csak azért született, hogy a másodiknak tere és története legyen. Mintha Linklater csak azért forgatta volna le kilenc évvel korábban az első mozit, mert tudta, hogy ebből később igazi műremeket tud faragni.
A két filmet együtt nézve a valósághoz való ragaszkodás, amit elsőként kiemelnék. Linklater a második filmben megpróbál semmiben sem hazudni: amennyi idő a valóságban eltelt a két forgatás között, annyit öregednek szereplőink is, ráadásul a második filmben egyetlen időugrásos vágás sincs, minden a film idejének másfél-két órája alatt történik. És ez utóbbi adja meg talán leginkább a film erejét, ugyanis ebben a keretben nem történhet az meg, amit a bécsi jelentekben többször is tapasztalunk, hogy az együttlét üresjáratait átugorjuk. Párizsban minden kis nézelődés, a szavak és a pillantások tétova keresése az utolsó másodpercig filmszalagra kerül.
De azok, akik nem látták még a filmeket, semmiképpen se a másodikkal kezdjék, mert ahhoz, hogy az üljön, az elsőt látni kell.

By: Márta

Márta — Sat, 24 Mar 2007 12:09:07 +0000

no de Zsenge, nem lehet számon kérni szerintem az elsőn a második film erényeit, persze hogy idétlen és esetlen aztán meg érett és hitelesebb a két szinész, mégiscsak kilenc év múlt el; éppen hogy koruknak megfelelően hozták a szerelmük történetét. ha nincs ez a kontraszt lehet hogy a before sunset sem lehetett volna olyan hatásos mint amilyen.

By: zsenge, a házigazda

zsenge, a házigazda — Fri, 23 Mar 2007 10:26:38 +0000

Na igen, az tényleg megvan, hogy normális romantikus film - ám valóban romantikus-e még (megint főleg az elsőre utalok)? És én néha mintha éreztem volna fölösleges/unalmas perceket…
A második filmben pedig azt éreztem, hogy azt sikerült megvalósítani érettebben, teljesebben, amit már az elsőben is szerettek volna - és ez elsősorban a színészek érettségén múlt szerintem. Figyeljétek meg, mennyit változott Ethan Hawke arca: azok a vonások, gesztusok, amelyek korábban kicsit idétlennek, esetlennek hatottak, később markáns érettségként jelentek meg.

By: Márta

Márta — Fri, 23 Mar 2007 08:51:05 +0000

éppen tőletek hoztam el a két filmet, és a legnormálisabb ámerikai romantikus filmnek bizonyult amit eddig láttam; érdekes, hogy bennem is visszatértek a témák, jelenetek mígnem még kétszer megnéztem a másodikat.. szép teljesítmény olyan forgatókönyvet írni ami pusztán két szereplőre bízza a film dramaturgiáját, mégsem válik egyetlen perc sem fölöslegessé, unalmassá. De harmadszorra tényleg elfogyasztottam

By: Sz.Cs.

Sz.Cs. — Fri, 23 Mar 2007 05:56:45 +0000

Bocsánat, hülye voltam, azt hittem, a Before Sunset az első.

By: Móra Z

Móra Z — Thu, 22 Mar 2007 22:59:48 +0000

Egyetértek, nekem is voltak fenntartásaim az első filmmel kapcsolatban. A másodikat láttam először, és ahhoz képest az első filmnek számos hiányossága volt. A második filmen látszik, hogy a kilenc évet nem haszontalan munkával töltötték az alkotók. A Before Sunset az egyik kedvenc “romantikus” filmem, mert megindítóan mutatja be, hogyan találhat ismét egymásra két szép harmincéves, és ez a találkozás mennyivel érettebb, mint amit huszonévesként mutatni tudtak.

By: Sz.Cs.

Sz.Cs. — Thu, 22 Mar 2007 18:31:18 +0000

Szerintem teljesen rendben van az első film. A párbeszédek rengeteget elárulnak a két szereplőről, a semlegesnek tűnő részek is, vagy főleg azok. Nekem nem volt hiányérzetem vele kapcsolatban.